Mit látott a császár a Magyar Királyságban, és mit akart láttatni magáról Lajtán inneni alattvalói felé? Mikor volt egy látogatás tapasztalatszerzés, szükséges kötelezettség, bemutatkozás, és mikor, miért és hogyan vált ellenőrzéssé vagy éppen hatalmi üzenetté? A kötet Ferenc József magyarországi utazásait követi a tizenhárom éves főherceg 1843-as dunántúli körútjától a szabadságharc utáni évek feszült látogatásain át az 1867-es kiegyezésig. A szerző lépésről lépésre követi az utak előkészítését és lefolyását: az útvonalakat, a közlekedést, a szállást, a császár biztonságát szavatoló intézkedéseket, a beszédek, ünnepi menetek, díszítések, valamint a sajtó szerepét és a hivatalos hangulatjelentések megállapításait. A személyes hangú levelekben és naplókban fennmaradt benyomások nemcsak a döntéshozók, hanem a fogadó városok és a nézők szemszögéből is kirajzolják egy-egy császári látogatás olykor meglehetősen eltérő tapasztalatát. Kiemelt fejezetek szólnak az 1852-es, közel két hónapos országjárásról és az 1857-es látogatásról, amikor már a fogadtatás várható reakcióit is igyekeztek előre felmérni. A kötet közel húsz év kutatásának összegzése: újonnan bevont forrásokat felhasználva és gazdag képanyaggal illusztrálva mutatja be többek között azt is, hogy a császári látogatások tapasztalata mennyiben járult hozzá a kiegyezés politikai feltételeinek megteremtéséhez 1867 előtt.
