Oszkár, az egykor ünnepelt operaénekes elveszíti a hangját s hangjával együtt a feleségét és az egzisztenciáját is. Magára marad a fiával. Végképp kilátástalannak érzi az életét, ám a gyermek miatt fel kell állnia valahogy a padlóról. Vajon megadathat-e újra egy lecsúszott, perifériára sodródott apának a létezés öröme? Kiölhetik-e belőlünk a kegyetlen megpróbáltatások a tisztességet, az emberséget? Nyílhat-e esélyünk egy silány albérleti szobából felfelé indulni a szülői önfeláldozás csillaglétráján? A Fekete Flamingó egy vérbeli mesemondó mesterien megkomponált, olykor szívbemarkolóan fájdalmas, ám alapjában véve derűsen optimista regénye, mely egy apa és egy fiú hol párhuzamosan futó, hol egymásba kapcsolódó történetén keresztül mutatja be az útkereséssel, zsákutcákkal nehezített, ugyanakkor fennkölt pillanatokkal is gazdagított férfisorsot. Míg a szerző hatvanegyedik könyve, a 2024-ben megjelent, országos visszhangot kiváltó Anyahajó egy csodálatos édesanya alakját idézte meg, a Fekete Flamingó az örökérvényű apai szeretet regénye. S hogy Oszkár sorsa mennyiben egyezik a regény szerzőjének sorsával? A jövő irodalomtörténészei talán ezt is kiderítik majd egyszer.
