Szendrői Csabi úgy vicces, ahogy nem. És úgy egyszerű, ahogy bonyolult.
Megpróbálja a komolyságát és a versei mögött csendben meghúzódó fájdalmas élményeit avantgárdsággal, Tandorira emlékeztető posztmodern, nyelvet lebontó mozzanatokkal, túlbeszélt prózaversekkel és tekergős gondolatmenetekbe futó hosszú, disszociatív mondatokkal elfedni. És jól teszi, még akkor is, ha nem sikerül neki. Pont azért teszi jól, mert nem sikerül neki. Talán mert ő maga se akarja, hogy sikerüljön. A FÉYN az azt hiszem, valahonnan nézve FÉNY.
