Ioan Petru Culianu, a világhírű román vallástörténész, Mircea Eliade kedvenc tanítványa művében azt a modern tévhitet kérdőjelezi meg, miszerint a mágia csupán primitív és téves hitrendszer. A szerző amellett érvel, hogy a reneszánsz mágia – az erotikus vágyak megértéséből kiindulva – az egyének befolyásolását célzó, tudományosan megalapozott gyakorlat volt, és ilyenformán akár a modern pszichológiai és szociológiai elméletek előfutárának is tekinthető. A műben Giordano Bruno, Marsilio Ficino és mások írásait vizsgálva rávilágít arra, hogy a reneszánsz kultúrában miként fonódott össze a jelenség olyan fogalmakkal, mint eretnekség, asztrológia, alkímia vagy éppen az udvari szerelem. Ezenkívül azt is feltárja, hogy az egzakt tudományok felemelkedése a reformáció idején végül hogyan szorította háttérbe a mágiát, amelynek hatása a modern gondolkodásra ennek ellenére továbbra is meghatározó maradt.
