Kötetünk száznégy portrén keresztül kísérel meg képet adni a második világháború idején a korabeli Magyarország területén a nácizmussal és képviselőivel szemben kibontakozó ellenállás sokszínűségéről. A nemzetközi szakirodalmi mintákat is követve nemcsak a fegyveres összetűzéseket, szabotázsakciókat, hanem a szellemi ellenállás különböző megnyilvánulási formáit, újságcikkeket és kabaréműsorokat, röpcédulázást, német- és nyilasellenes propagandát, szimbolikus tetteket, a közigazgatásban megfigyelhető adminisztratív rezisztenciát, az embermentést és a zsidóság önmentő kísérleteit is az ellenállás részének tekintettük. Össze-állításunkban nem makulátlan hősök szerepelnek, a kudarcok, hibás helyzetértékelések, rossz döntések, antidemokratikus eszmék képviselete is részei lehetnek az életutaknak. Ezzel együtt meg- győződésünk, hogy bár a mozgalom fő célkitűzései nem valósulhattak meg, a kötetben szereplő személyek helytállása - az ellenállás többi résztvevőjével együtt - érdemes az utókor tiszteletére.
