Hegedős Károly építész 1945 augusztusában, fia megkeresztelésének napján kezdte írni kilenckötetes, monumentális hosszúságú emlékiratát, melynek egyik kötete a Nagy Háborúban átélt élményeit örökíti meg. A memoár írója mérnökhallgatóként lett katona, Nagyváradon kapott tüzérkiképzést 1915-ben.
Hegedős Károly a háború során harcolt az olasz, az orosz, valamint az albán fronton, többször kitüntették. Művében érzékletesen írja le a kiképzés nehézségeit, a lövészárok-háború borzalmait, a front mindennapjainak tragikus és időnként komikus mozzanatait is, amit gyakran precíz rajzokkal, valamint életteli karikatúrákkal is kiegészít. Mivel emlékiratát fiának szánta tanulságul, sokat moralizál, és döntéseinek mozgatórugóit is megmagyarázza. Írása nemcsak a hadtörténet, hanem a korszak mentalitás- és kultúrtörténete iránt érdeklődők számára is élvezetes olvasmány.
