Sofia
Hirtelen megjelenése úgy ér, mintha jeges vízzel öntöttek volna le. Nem tehetek róla, de az arcom égni kezd, amikor találkozik a tekintetünk. Persze, ez szörnyen gyerekes reakció. Hiszen a herceg is csak hús¬-vér ember. Na jó, királyi vér. Gleccserkék szemét sötét pillák keretezik. A tekintete átható. Mintha egyenesen arra játszana, hogy ideges legyek, ami – akarva-¬akaratlanul – sikerül is neki.
Maximilian
Ha nem engedte volna el a pillantásomat, valószínűleg még mindig bámulnám. A csinos arcát, a hatalmas szemét, amely mindig rabul ejt. Mint a mágnes. Minden túlságosan vonzó rajta. Persze, a külseje is. De nem csak az. Valami, amit nem tudok megnevezni, de amit valahogy olyan reménytelinek és szabadnak érzek. És ez még nehezebbé – sőt szinte lehetetlenné – teszi, hogy ellenálljak a vonzerejének.
