Hogyan boldogultak a nők a magánéletben, a munkaerőpiacon vagy a rohamosan átalakuló városokban a Kádár-korban? Mennyire lehettek függetlenek, és mit jelentett a korszakban gyakran hangoztatott női emancipáció a napi gyakorlatban?
A kötetben az egykori állami gondozott Király Erzsébet élettörténetén keresztül láthatóvá válik a szocialista Magyarország nevelőszülői és gyermekvédelmi hálózatának intézményi rendszere és annak egyéni tapasztalata, a gyári munka napi gyakorlata, a vendéglátósok sajátos szubkultúrája, az átalakuló férfi-női viszonyok és párkapcsolatok, az évekig húzódó lakásmizéria, valamint a rendszerváltás kiábrándító és kijózanító élménye. Erzsébet véletlenül előkerült, jó stílusban és reflektíven megírt naplószerű bejegyzései, levelezéstöredékei a levéltári dokumentumokkal és sajtóanyagokkal kiegészítve kivételes lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy hétköznapi, személyes történet női nézőpontból, széles társadalomtörténeti értelmezésbe helyezve rajzolja ki a közelmúlt társadalmi valóságát.
Grexa Izabella történész, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának titkára, az MTA-BTK Lendület Munkaformák Kutatócsoport tagja. Kutatási területe a 20. század társadalomtörténete, hétköznapok története és nőtörténet.
