Bergen-Belsen a náci Németország táborrendszerének egyik legjelentősebb koncentrációs tábora volt, amelynek az SS egyedülálló szerepet szánt. A náci vezetés ugyanis, miközben a zsidóság megsemmisítését tűzte ki célul, ezzel párhuzamosan - a hasznosság elvét az ideológia fölé emelve - titkos tárgyalásokba kezdett arról, hogy egyes foglyokat semleges országokban, főként Palesztinában élő német állampolgárokra cseréljen.
A Bergen-Belsenben 1943 tavaszán felállított cseretábor Ungarnlager (magyar tábor) szektorában 1944 második felében több lépcsőben tartottak fogva több ezer Magyarországról elhurcolt zsidót, kezdve az úgynevezett Kasztner-csoporttal, akik valóban kijutottak a semleges Svájcba, és megmenekültek.
A helyükre érkező többi magyar kontingens azonban már nem volt ilyen szerencsés, és egyre drámaibb körülmények között élt, a tábor többi részében lakó, rabszolgamunkát végző társaik mellett.
Kik voltak ők? Hova kerültek és miért? Mit csináltak ott, és hogyan próbáltak életben maradni? Mi lett a túlélők sorsa? A szerző elsősorban a túlélők egodokumentumaira támaszkodva formálta történetté a fennmaradt egykorú naplókat, leveleket, a jelentős mennyiségben rendelkezésre álló memoárokat és oral history-interjúkat, valamint a témát érintő gazdag szakirodalmat.
A kötet felöleli a Bergen-Belsenből 1945 tavaszán evakuált, majd a háború után hontalantáborokba került, illetve a svédországi rehabilitációs táborokban gyógyuló magyar túlélők történeteit is.
Szécsényi András PhD történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos munkatársa. Kutatásai és publikációi felölelik a 20. század számos területét, különös tekintettel a magyarországi holokauszt személyes, mindennapi történeteire, valamint a vészkorszak utóéletére és emlékezetére.
