190 évvel ezelőtt, 1831-ben Magyarországon kolerajárvány pusztított. A tizenhét éves Gruber Georgina a budai Várban, az édesapja cukrászműhelye fölötti lakásukban próbálja átvészelni szűk családjával együtt a karantén hónapjait. A ma élőknek hátborzongatóan ismerős problémákkal kell megküzdeniük: a közeledő, halálos kór rémével, a pánikkal, a korlátozásokkal, az álhírekkel, a járványtagadókkal, a különböző - néha életveszélyes - gyógymódok hirdetőivel és magával a rejtélyes betegséggel, ami egyre közelebb hozzájuk szedi az áldozatait.
Ráadásul kedvenc újságjukban, a Magyar Kurírban rendszeresen olvashatják a beszámolókat a járvány ijesztő adatairól: hányan betegedtek meg az ország különböző megyéiben, közülük mennyi a gyógyult és a halott. Az ország főorvosa, Lenhossék Mihály is a sajtón keresztül próbálja csitítani a kedélyeket, életmódbeli tanácsokat ad, és biztonságos megelőzési módokat, vagy alternatív terápiákat ajánl, közben pedig feltétlen bizalmat kér a városi és országos hatóságok, valamint az orvosok munkája iránt.
Georginának és a családjának egy modern kommunikációs eszközök nélküli világban kell túlélniük a bezártságot, a szorongást, a betegségtől és a haláltól való félelmet és végső soron akár a fertőzést is.
Fábián Janka kisregényében egy régmúlt halálos ragály történetét olvasva furcsán ismerős körülmények közé csöppenhetünk, és megállapíthatjuk, hogy 190 év alatt sok szempontból vajmi keveset változott a világ.
