Az éneklés és a zenélés olyan alapvető emberi képességek, mint a felegyenesedés, a beszéd vagy a gondolkodás. Zene és emberi élet - talán az utolsó nyolcvan-száz év kivételével - teljesen összefonódtak. Magyarországon még ötven évvel ezelőtt is azt hirdette Kodály Zoltán, hogy "a zene mindenkié", azaz nem a tehetségesek, a jó zenei hallással megáldottak privilégiuma, hanem az emberré válás mindenki számára nélkülözhetetlen eleme.
Ez a dalgyűjtemény a Waldorf iskolák tantervét és az e mögött húzódó gyermekfejlődési képet követi óvodától középiskoláig. A példatárat egy bevezető írás egészíti ki, amely alapvető kérdésekre keres válaszokat, melyeket ritkán vagy egyáltalán nem teszünk fel, mikor a gyerekekkel énekelünk, illetve ha az éneklésre, mint pedagógiai eszközre gondolunk. A zenei nevelés kérdésein keresztül remélhetőleg némi bepillantást nyújthatok a Waldorf pedagógia egészének szemléletébe is. A dalok persze a pedagógiai-szellemi háttér nélkül is bárki számára jól használhatóak és örömet nyújthatnak, hiszen a zene sajátos hatalma éppen abban áll, hogy mindenkiben azt szólítja meg, azt táplálja, ami a legmélyebben emberi, vagyis összeköt és nem szétválaszt.
