Az egzisztenciális pszichológia története és irányzatai - Kőváry Zoltán

Az egzisztenciális pszichológia a huszadik század súlyos történelmi és világnézeti válságok sújtotta európai kontinensén jött létre a pszichoanalízis, a fenomenológiai pszichiátria, az egzisztencialista filozófia és az irodalom egyfajta szintéziseként. A különféle iskolákra tagolódó irányzat - amely a második világháborút követően az angolszász világban is teret nyert - az emberi létezés sajátosságainak lélektani következményeit igyekezett megfogalmazni, és azt a gyógyító, önismereti munkában is széleskörűen alkalmazni.

A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve kibontakozó kulturális, politikai és tudományos változásokat követően ez a perspektíva átmenetileg háttérbe szorult, és a pszichológián belül olyan megközelítések váltak csaknem hegemónná, amelyek a természettudományok egzakt módszereire és egyfajta túlzóan optimista emberképre építve kínáltak gyors, könnyű és technikai jellegű megoldásokat a nyugati világ emberének dilemmáira és szenvedésére.

Az ezredfordulót követő, mind általánosabbá és kiterjedtebbé váló civilizációs krízis, amely magában foglal immár nemcsak gazdasági, népesedési, politikai, egészségügyi, hanem ökológiai, kulturális és filozófiai válságokat is, sokakat ösztönzött arra, hogy ismét az egzisztencialista
filozófia és az egzisztenciális pszichológia mélyenszántó gondolatisága felé forduljanak.

Az elmúlt időszakban egyfajta örvendetes reneszánsznak lehetünk szemtanúi, ami nemcsak a klasszikus szerzők és műveik újrafelfedezését eredményezte, hanem arra ösztönözte az irányzatok jelenlegi képviselőit, hogy friss, aktuális szemmel tekintsenek a 21. századi ember problémáira.

Kőváry Zoltán nagyszabású műve, a Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába ezekre a változásokra reflektálva született, amelynek Az egzisztenciális pszichológia története és irányzatai című első kötetét tartja kezében az olvasó. A hatalmas szakirodalmi anyagot megmozgató, a pszichológia, a filozófia és az irodalom határmezsgyéjén mozgó könyv érthető, élvezetes stílusban tárja elénk az egzisztenciális irányzat filozófiai, irodalmi és pszichotudományos gyökerekből kibontakozó világtörténetét, mutatja be fő irányzatai, a daseinanalízis, a logoterápia és egzisztenciaanalízis, az egzisztenciál-humanisztikus és az egzisztenciál-fenomenológiai pszichológia eszméit.

Az alapos filozófiai és pszichológiatörténeti előkészítést követően megismerkedhetünk Otto Rank, Ludwig Binswanger, Medard Boss, Viktor Frankl, Rollo May és R. D. Laing életével és munkásságával, és találkozhatunk az egzisztenciális pszichológia jelenlegi képviselőivel, Alice Holzhey-Kunzcal, Alfried Längle-lel, Kirk Schneiderrel, Irvin Yalommal és Emmy van Deurzennel.

A szerző külön fejezetben foglalkozik azzal, hogy miért tekinthető a magyar Szondi Lipót sorsanalízise, különösen annak második világháború utáni változata egzisztenciális pszichológiai irányzatnak.

A kötet izgalmas és élvezetes olvasmány mindazok számára, akik érdeklődnek az emberi létezés mélyebb dimenziói iránt, és szeretnének valódi és hasznos lélektani támpontokat kapni önmaguk és a világ megértéséhez. A második kötet Az egzisztenciális pszichológia alkalmazási lehetőségei címmel jelenik majd meg 2025 második felében.