A nyugati alkímia, vagy miként önmagát nevezte: a Királyi Művészet, eredetmítosza szerint Egyiptomból származik.
Ezt a történelem annyiban igazolja, hogy az első alkimisták egyiptomi görögök voltak, az első laboratóriumokat a Ptolemaiosz-kori nagy egyiptomi templomokban alakították ki, s maga az alkímia szó is Egyiptom ősi nevét rejti magában. Ennél azonban fontosabb a szellemi közösség, hogy tudniillik mind az alkímia, mind pedig az egyiptomi halottkultusz legfontosabb eleme, fő célja a testi halhatatlanság elérése volt. A Királyi Művészet szimbólumnyelve viszont, mely az álomszimbolikával rokon, az emberiség helytől és kortól független, közös spirituális hagyatékát őrzi, s nem az egyiptomi eredetet.
Mindezek mellett az alkímia tudománytörténetben elfoglalt helye szinte másodlagos.
Farkas Attila Márton a Tan Kapuja Buddhista Főiskola régi oktatója, végzettségét tekintve egyiptológus és kulturális antropológus, mely szakmákon belül főleg a vallási szimbolikával, a metaforákkal és a filozófiai gondolkodás spirituális gyökereivel foglalkozott. Érdeklődése az utóbbi két évtizedben leginkább a buddhista bölcselet különféle iskoláinak eszméi, s ennek kapcsán a tudat és a valóság természete felé fordult.
A Tan Kapuja Kiadónál eddig megjelent könyvei:
- Céljainkon túl, 2020 - 21. századi buddhista tanulmányok a tudat, az idő és a valóság természetéről
- Jóga-szútra, 2022 - A Patandzsalinak is nevezett Ananta tanítása a tudat leigázásáról
- Spiritusz, 2023 - Hermetika a 21. században
