Ki vagyunk szolgáltatva a világ történéseinek, és szinte semmit nem látunk egészében. Az információ korában a félreinformálás és a manipuláció üli iszonyú torát. A szorongás globális: "rettegünk a patakparti kőtől / de azért felfordítjuk..."
Nagy Zalán sorai tűpontosan, finom humorral és ravaszul mutatnak meg valamit közérzetünkből, bajainkból, rögeszméinkből, abból, hogy nincsenek, vagy ha vannak, aligha számítanak már biztos kapaszkodóink önmagunk és a világ megismeréséhez.
Sokszor kellemetlenül érzi magát az ember ezektől a versektől, miközben érzi azt is, hogy nem hazudnak. Máskor meg mintha friss levegőhöz jutnánk: "végül csak eljutok oda / ahonnan már többé soha /.../ semmi nem hívhat tovább"
Olyan érzelmi struktúrának a lenyomatai, amely minket sem hagy aludni: "sosem volt ennyire / közel és távol, egyszerre, hozzánk, az égbolt."
