Aranka György (1737-1817), az erdélyi felvilágosodás kiemelkedő alakja leginkább tudományszervezői tevékenysége folytán került az irodalmi köztudatba és vált híressé a recepciótörténet során. Jelen kötet az Arankáról mint költőről való ismeretek hiányosságait, szellemi hagyatékának feltárását hivatott pótolni. A kötet Aranka György költészetét és költői pályáját vizsgálja két nagy tömbre bontva: az első tömb Aranka költői indulásának mozzanatait eleveníti fel az első megírt alkalmi verstől egészen a költői pálya kiteljesüléséig, verseskötete megjelenéséig. A második tömb irányvonalának fókuszában Aranka költői habitusának, költeményeinek, nyelv- és irodalom-szemléletének, eszmetörténeti, filozófiai beállítódásának vizsgálata áll. Nem a rekanonizáció vagy a rehabilitálás igényéből született a kötet, mint inkább abból az ösztönző megfontolásból - nevezhetjük régi adósság törlesztésének és talán hagyománymentő szándéknak is - , hogy erdélyi költők, kismesterek írói hagyatékát megismerjük.
