Magyarországi András a reneszánsz egyik legjelentősebb magyar írója volt. A Hunyadi János egykori katonájából lett karthauzi szerzetes politikai és teológiai műveinek megítélése sokáig ahhoz igazodott, hogy őt magát a reneszánszhoz vagy a középkorhoz sorolták-e az irodalomtörténészek. Bene Sándor könyve új megközelítést ajánl. A reneszánsz fénykorát, a 15. századot olyan világként mutatja be, ahol a humanista irodalmi törekvések együtt éltek egyéb, a középkori örökséget szintén megújító, ám nem humanista szellemi irányzatokkal. A magyar karthauzi ennek az izgalmas, kulturális kánonok küzdelmét hozó kornak a képviselője volt. Humanista barátai humanista nevet adtak neki, azóta is Andreas Pannoniusként ismeri az utókor. Ám vezércsillaga a kortárs írók helyett az előző század hőse, Francesco Petrarca lett. Számtalan rejtett Petrarca-idézetével első magyarként lépett be a humanizmus atyjának öröksége körül bontakozó itáliai és európai viták folyamába.
Bene Sándor munkája Andreas Pannonius életének és műveinek első monografikus feldolgozása. Az író életének itáliai színhelyeit bejáró és olvasmányosan bemutató kötet számos új filológiai eredménnyel gyarapítja eddigi ismereteinket.
