A IX. század közepén a hét magyar törzs laza szövetségben él a Don és a Volga folyók között. Egy emberöltőnyi ideje őrzik a Kazár Birodalom nyugati és déli gyepűjét. Egy emberöltő azonban hosszú idő, a nemzetségek gyarapodnak, a törzsek közötti gyepűk egyre szűkülnek, új legelőkre, új földekre lenne szükség, azonban a kazár kagán nem engedi, hogy nyugatra terjeszkedjenek. Ugyanakkor észak felől a besenyők egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a hétmagyar határaira.
Az idős Levedit, a megyer törzs szent vezérét - ki a csodafiú szarvas erejét hordozza magában, ám életben maradt fiú utód nélkül közeledik élete végéhez - magához rendeli a kazár kagánbég. A vezért kánná emelve szorosabbra akarja fűzni a szövetséget a magyar törzsekkel; a szövetséget, amely már nemcsak viszonylagos biztonságot nyújt a magyaroknak, hanem korlátok közé is szorítja őket.
Levedi elutazásával egy időben az ifjú Álmos, Ügyeknek, a tarján vezérének, és Emesének, a látóasszonynak a fia nyugat felé indul, hogy századával beszedje a folyó menti és erdőlakó népek béradóját. Mire hazatér, a magyar törzsek között vérharag tör ki és egymás ellen fordulnak. Emese, ki a turulforma madár áldását hordozza magán, sorsdöntő lépésre határozza el magát...
Cs. Szabó Sándor egyedi hangvételű, lebilincselő regénye Levedi, Emese és Álmos alakjára összpontosítva fest nagy ívű, mégis aprólékos képet a honfoglaló magyarság történetének egyik legmeghatározóbb eseményéről, mindennapjairól és hitvilágáról.
