A történelmet emberek írják című könyv hőse, Jámbor Zoltán a húszas évei elején, jövőjére készülő egyetemistaként kényszerült szembesülnia 20. század és azonbelül is a "fordulat éve" magyar társadalmának valóságával.
Jámbor Zoltán önéletírása, ifjúkori naplója, letartóztatásának, elítélésének, fogva tartásának dokumentumai, valamint az 1990-es rendszerváltozást követő munkássága sokoldalúan mutatja be a szovjet önkényuralom negyven éven át tartó, következetesen működő struktúráját, igazi jellemzőit: az egész népességre rákényszerített, deszakralizált, torz értékrendet, a történelmi tények tudatos meghamisítását, az ebből következő taburendszer feltétlen érvényesítését, a "másképp gondolkodók" kíméletlen megbélyegzését és végleges ellehetetlenítését. Az erőszak legkülönbözőbb formáinak alkalmazásáról ad szemléletes képet a szerző perbefogásának, bebörtönzésének története is, de az ötvenhatos elítéltekkel, egyszerű, kétkezi munkás férfiakkal és asszonyokkal 2006-ban és 2016-ban általa készített életinterjúk. A közemberi történelem, a "history minor" műfajában jelentőshozzájárulás a magyar közelmúlt hiteles rajzához ez a kötet, amelybőlnem csak úgy, általánosságban tudhatja meg az utókor, hogy milyen sors jutott az előtte járó nemzedékeknek. Ezért is hiszem, hogy megérdemli a figyelmet, mindannyiunk számára fontos olvasmány Jámbor Zoltán A történelmet emberek írják című könyve.
Mezey Katalin
