A Trubadúr Zsebkönyvek 100. kötete, Rousseau-nak ez az egyszerre filozófiai, politikaelméleti és jogtudományi értekezése megjelenésekor, 1762-ben forradalmian új eszmékkel lepte meg a világot. Nem véletlen, hogy a mű a tényleges, az 1789-es francia forradalom egyik legfőbb elméleti előkészítője és – legalábbis a jakobinusok számára – szellemi iránytűje lett. Rousseau elvetette az Isten kegyelméből uralkodó királyok gondolatát, s helyébe a népszuverenitás elvét állította, a nemesség és a papság kiváltságait elutasítva a teljes polgári jogegyenlőség mellett tett hitet, s ezzel a régi rend, az ancien régime alapjait kezdte ki.
