Charles Le Gai Eaton (1921-2010) angol diplomata, muszlim nevén Hassan Abdul Hakeem, a metafizikai tradicionalitás vagy perennialista iskola szellemiségének Magyarországon kevéssé ismert kiváló képviselője. René Guénon és Frithjof Schuon műveivel, valamint az iszlám szellemiségével barátja, Martin Lings révén ismerkedett meg. A szabadság metafizikája bátor és egyre aktuálisabb mű. Mivel az igazán intelligens alkotások többnyire vallási vagy metafizikai kontextusban íródnak, nincs mögöttük hátsó szándék.
E mű is ilyen, mégis szokatlan, talán mert nem egy világtól többé-kevésbé elvonult metafizikus vagy szerzetes írta. Kétségtelen, hogy élő tradíciókban mindez normális, ma azonban különösnek hat. Eaton érvel, de nem vitatkozik. Talán jobb szó, hogy lát és láttat: a világot, egy hívő szemével. Ez minden. Arra tekint, ami szemet szúr: mértéktelenségre, igazságtalanságra, szolgalelkűségre, ostobaságra, tespedtségre, óvatlanságra, rosszindulatra és gonoszságra, gyávaságra és hasonlókra: a világ látszólagos realitásaira, amelyek az egység jelenlétében árnyakként foszlanak szét.
Tulajdonképpen semmi különösről nincs szó – mégis, nézőpontjának magassága némelyekben talán életre-halálra szóló kihívásként tudatosul. Kiderül, hogy éppen a gyakran figyelmen kívül hagyott, kis kérdésekben nem lehet kompromisszumot kötni, hiszen a tét jóval nagyobb, mint a puszta „biosz”: a tét az örök Élet.
