Polgár Kristóf második kötete az első, Hamlet retúr című verseskönyv szerves folytatása. De nem retúrja: utazás tovább, távolabb, beljebb a költészet lehetőségeinek országába.
Természetesen a mélybe is, amelynek figuráit a színész Polgár annyira szereti; ahol kiderül, kedvére való színházat talál-e világának főhőse, a porondmester. Aztán utazik még tovább, hogy végül időben is megérkezzen, és a helyet is megtalálja a bizonytalankodást, a kései, fakó, keresgélő életek számbavételét letudva. A hely Görögország, az idő pedig a mítoszé. Aki beszélni kezd, immár a színészisten, a pózok, a mámor, az őrület ura, maga Dionüszosz.
Polgár költészetében esztétikailag is minden csak előkészítés, méltó felkészülés a találkozóra. Shakespeare árnyai, a noir, Baudelaire szeánszai, a várakozás és visszatartás csodálatos káosza, színkavalkádja, amit az első kötetben elkezdett, és most a Harlequin ciklusban folytat. Mindez különben csak a megérkezéshez képest előkészület - önmagában az utazás, a sodródás versei is élnek, lélegeznek, gyönyörködtetnek, felkavarnak. A kötet második, Dionüszosz című ciklusa azonban Kavafisz görög költő erejét idéző nagy mutatvány ettől a fiatal művésztől. Polgár, aki színészként a pódiumon él és mesterkedik, olyan verseket alkotott a színház istenének jelmezében, amelyek elsőrendű költővé avatják. Pannóniában ez az ünnep.
Horváth László Imre
