Az első magyar nyelvű, összefoglaló igényű skót irodalomtörténetet tartja kezében az olvasó. A tudományos alaposságot ismeretterjesztéssel ötvöző kötet 1880-tól napjainkig követi nyomon ennek a többnyire a romantikus képzeletünkben létező országnak a valóságos irodalmi termését és társadalmi változásait. A régebbi skót irodalomból a magyar olvasó számára többnyire csak Robert Burns és Walter Scott, esetleg Robert Louis Stevenson neve ismerős. Ez a könyv ezért most fényt vet számos közismert szereplő, történet és könyv skót eredetére. Felhívja a figyelmet a modern skót és a magyar irodalom közötti kapcsolódási pontokra (mint Edwin Morgan József Attila-fordításai, melyek nélkül talán sohasem talál önmagára a modern glasgow-i irodalom), s természetesen a saját jogán kezeli a skót irodalom kortárs remekeit: Ian Rankin krimijeit, Liz Lochhead történelmi drámáit vagy Alasdair Gray nagyvárosi regényeit. A kötet figyelmet szentel a 19. század végi, a 20. századi és a 21. század eleji skót irodalmi irányzatok és a legfontosabb alkotók bemutatásán túl a mai skót irodalom intézményi hátterének ismertetésére. A lényeges irodalom- és társadalomtörténeti folyamatok áttekintése mellett így szó esik a könyvpiac működéséről, a kritikai fórumokról és a színházi struktúrákról. Érzékenységgel tekint a nemek, rétegek és osztályok, illetve a Brit-szigeteken belül a Skóciára különösen jellemző nyelvi és identitásbeli különbségek között feszülő összetett viszonyokra, és a rendelkezésre álló keretek között igyekszik minél teljesebb képet adni az érdeklődő olvasó számára a mai skót irodalom rendkívüli, forma-, hangnem- és témabeli sokféleségéről.
