Mindmáig bosszantó olvasmányt írt lassan háromszáz éve Mandeville. A korai kapitalizmuson gondolkodva nem kevesebbet állít, mint hogy az egyéni vétkek gazdasági szempontól a társadalom javára válnak, vagyis hasznosak. Alapkérdése mind a mai napig vita tárgya: honnan kerül belénk az erkölcs, és van-e haszna egyáltalán.
Hogy mely országa a földkerekségnek értendő az itt szereplő Méhkason, kitetszik abból, ami törvényeiről és alkotmányáról mondatik, dicsőségéről, gazdagságáról, hatalmáról és lakói iparkodásáról, valamint hogy gazdag, hatalmas és harcias nemzet, melyet boldogan kormányoz egy korlátozott monarchia. [...] elsőnek is röviden érintek egynémely hibát és erkölcstelenséget, melyek rendszerint számos hivatás és állás tehertételei. Utána kimutatom, hogy az egyes személyek bűnei, értő irányítás mellett, a nagy egész nagyságának és e világi boldogulásának szolgálatába állíthatók. Végül előadva, mi lenne szükségszerű következése az általános becsületességnek, erénynek, országos mérsékletnek, ártatlanságnak és elégültségnek, bebizonyítom, hogy ha az emberiség kigyógyulhatna természettől eredő gyarlóságaiból, képtelen lenne tovább oly hatalmas és kifinomult társadalmakká emelkedni, mint a teremtés kezdete óta számos nagy birodalomban és monarchiában történt.
A szöveg érdekességéhez külön hozzátesz Heller Ágnes 1969-es záró gondolatmenete.
