Hogyan léphet tovább a tudomány, ha egy természeti törvényről kiderül, hogy bizonyos határon túl már nem érvényesek a szabályai? Két megoldás létezik: feltételezhetünk valamilyen láthatatlan, megfigyelhetetlen anyagot vagy kölcsönhatást, amelynek a hatása okozza az eltérést; vagy kijelölhetjük a korábbi elmélet érvényességi határait, és kiegészíthetjük a korábbi törvényt abban a tartományban, ahol az eltérések megjelennek.
A gravitáció törvénye is ilyen problémába ütközött, amikor a Naprendszerben jól működő szabályok nem voltak alkalmasak a csillagvilág mozgásainak értelmezésére a galaxisok mérhetetlen távlataiban. A jelenlegi kozmológia az első utat választja, amikor feltételezi a sötét anyag és sötét energia létezését, amelyek megfoghatatlan tulajdonságai magyarázzák a jelenségeket.
Rockenbauer Antal professzor könyvében viszont a második utat járjuk be, amelyben Bolyai geometriája és Eötvös Loránd vizsgálatai alapján arra következtetünk, hogy a gravitáció nagy távolságokban átalakulhat antigravitációvá.
