A fiumei villamos - Zsigmond Gábor

Fiume 1870-ben, ismételt Magyarországhoz csatolásakor nem volt jelentős város. A magyar állam ugyanakkor szinte azonnal két jelentős közlekedési beruházást valósított meg, amelyek révén a kikötőváros a korábbi jelentéktelenségéből a gyors fejlődés útjára lépett: a Budapest és Fiume közötti vasúti kapcsolat megépítését, és a kikötő hatalmas arányú fejlesztését.

Fiume – ahol korábban a nagyobb gőzhajók fogadását sem tudták biztosítani – rövidesen Európa egyik legkorszerűbb kikötőjével rendelkezett, melynek forgalma egy időben Amszterdam és Velence között állt, amikor 1910-re a kontinens 10. legforgalmasabb kikötőjévé emelkedett. Fiume Magyarország egyetlen tengeri kijárata volt, az egykori Osztrák–Magyar Monarchia egyik leggyorsabban fejlődő városa, amihez Magyarország stabil gazdasági hátországot kínált. A városban élénk üzleti élet, a kereskedelem mellett jelentős ipar települt meg, az élet számos területére – például a vendéglátásba, idegenforgalomba is – jelentős tőke áramlott be Magyarországról.

A gyorsan gyarapodó város – mind az ipari városrészek, mind az idegenforgalom – igényelte a városi közlekedés fejlesztését is, ami egy modern város működéséhez szervesen hozzátartozik. A Fiume történetével foglalkozó kutatások azonban eddig nem tettek kísérletet ennek feltárására. A város korának legkorszerűbb városi közlekedési rendszerével, a villamossal is rendelkezett. Akkoriban Magyarországon összesen 17 városban volt villamosközlekedés, amire a gazdag és polgárosodó városok fejlődésének szimbólumaként is tekinthetünk.

A fiumei volt Magyarország hatodik villamosüzeme Budapest, Pozsony, Szombathely, Miskolc és Szabadka után. E kötet célja, hogy bemutassa az egykori Osztrák–Magyar Monarchia első tengerparti villamosvonalának, egyúttal a mai Horvátország területének legkorábbi villamosüzemének történetét: az idén 125 éves fiumei villamost.