Harmadéves műegyetemistaként naplót vezettem a szabadságharc alatt. Ez a napló három nyelven napvilágot látott, és bemutatta, hogy mit tett, érzett, gondolt azokban a napokban
egy húszéves magyar diák. A hatvan év előtti napok bemutatása mellett szükségét éreztem megfogalmazni, hogy mit is üzen 1956 a jelennek. Ezt azért tettem, mert tudom, hogy aki nem tanul a múltból, megismétli azt. Tudom, látom, hogy újra meg kell fogalmaznunk a 16 pontot, ki kell mondanunk azt, amiben mindannyian egyetértünk. Újra meg kell tanulnunk összefogva és okosan szeretni a hazát. Tudnunk kell, hogy 1956 üzenete örök érvényű!
(Részlet a szerző előszavából)
