A népmesék és a csillagos ég - Jankovics Marcell

Múló világ felett Örök csillagok élnek,/ Hiába hullanak Hervadt lombok, remények./ Mindig akar, szeret, dalol az élet! - Juhász Gyula A mesék – a látszat ellenére – nem arra tanítanak, hogy miként lehet megálmodni és véghezvinni a lehetetlent. Hanem arra, hogy mi módon működik a világ és milyen feladataink vannak nekünk benne. Miképpen küzdjünk a rossz ellen és hogyan szerezzünk szövetségeseket hozzá. Azaz mindenre. A régiek minden tapasztalatukat mesékbe öntötték, és ezek a tapasztalatok – akárcsak a csillagok – örökérvényűek. Már Seneca is megfogalmazta: Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának. Jankovics Marcell kéziratban, néhány száz példányban tette közzé 1980-ban A népmesék és a csillagos ég című kötetét, amely megvilágítja a mesék és az égitestek elválaszthatatlan, örökérvényű és időtlen kapcsolatrendszerét, ami – meggyőződésünk szerint – lenyűgöző szellemi hagyatéka és felbecsülhetetlen életműve megalkotásában vezérelte. Az örök csillagok ott élnek a múló világ felett. A kötet újrakiadása tisztelgés Jankovics Marcell emléke előtt. - Méry Ratio Kiadó